Történetünk

2012: újra református általános iskola és óvoda

A református általános iskola 211 diákkal, köztük 22 első osztályos gyermekkel kezdte meg a 2012/2013-as tanévet. A gyülekezet által működtetett óvodában három csoportban 84 kisgyermekkel foglalkoztak. A két intézmény oktató-nevelő munkáját összesen 38 pedagógus és egyéb alkalmazott végezte, illetve segítette.

Váradi Sándorné igazgató és Pappné Tóth Ilona tagóvoda-vezető célja az volt, hogy a református gyülekezet, a munkaközösség, a gyermekek és a szülők harmonikus kapcsolatára építsék az intézmények nevelőmunkáját. Olyan lelki, testi és szellemi nevelésre törekedtek, amelynek köszönhetően a nemzeti hagyományainkat tisztelő, mindennapi életükben a Biblia szavait mértéknek tartó, erkölcsi tartással rendelkező fiatalok hagyják majd el az intézményt.

A 2012. szeptember 1-jén tartott tanévnyitó istentiszteleten főtiszteletű Derencsényi István, a Tiszántúli Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője végezte az igehirdetés szolgálatát a Máté evangéliumából választott ige alapján. Kiemelte, hogy isteni csodának számít, hogy 62 év szünet után az újfehértói református közösségnek ismét intézménye lehet.

Az istentiszteleten Dr. Gaál Sándor, a Nyírségi Református Egyházmegye esperese arról beszélt, hogy nagy szükség van a református iskolákra. Ezekben az intézményekben a gyermekek nemcsak a szükséges szellemi ismereteket sajátíthatják el, hanem megkaphatják azt a lelki táplálékot is, amelyre a ma emberének az életben maradáshoz szüksége van.

Baracsi István újfehértói református lelkipásztor beszédében mindenekelőtt azért adott hálát Istennek, hogy segítőket rendelt e csodálatos, ugyanakkor nagy feladat mellé. Isten segítő kezének vezetésében bízva tekintett az eljövendő felé, felidézve a református vezérigét:

„Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?”

Út az újrakezdéshez

A református oktatás újraindítását több lépésből álló előkészítő munka előzte meg. A közoktatási megállapodás 2012. április 25-én született meg, ezt követően pedig megkezdődtek a református iskola alapításának munkálatai.

A hosszas tervezést egész nyáron át tartó gyakorlati munka követte. Bár az új intézmény elindítása sok feladatot adott a dolgozóknak, mindez Istentől való édes teher volt a gyülekezet számára.

A megállapodást megelőzően az Újfehértói Református Egyházközség előzetes szándéknyilatkozatban jelezte, hogy részt kíván vállalni az önkormányzat kötelező nevelési feladataiból, és közoktatási feladatot szeretne ellátni a Mályváskerti Általános Iskolai Tagintézményben.

A szándéknyilatkozatot Újfehértó Város Képviselő-testülete a 2011. december 15-i ülésén 11 igen szavazattal, egyhangúlag elfogadta.

Baracsi István lelkipásztor és a presbitérium 2011-ben kezdett tárgyalni a Mályváskerti Általános Iskola működtetéséről. Az intézmény tulajdonosa továbbra is Újfehértó önkormányzata maradt.

Az előzmények 2010 novemberéig nyúlnak vissza. Ekkor felmerült annak lehetősége, hogy az Újfehértói Református Egyházközség megvásárolja a Mályváskerti Általános Iskolai Tagintézményt. Erre abban az évben még nem kerülhetett sor.

1950: az iskola államosítása

A református egyház 1950-ig tarthatta fenn iskoláját. Ebben az évben az intézményt államosították, ingatlanjait pedig elvették.

Az iskolaépületek közül mindössze egyetlen tantermet hagytak meg az egyház tulajdonában, mintegy emlékeztetőül a múltra.

Ezzel 62 évre megszakadt a református oktatás Újfehértón.

A II. világháború évei

A II. világháború idején csendesen folyt tovább a tanítás. Miközben Európában háború dúlt, Újfehértó presbiterei iskolát építettek, mert gondoskodni szerettek volna a jövő nemzedékéről.

Ekkor még nem tudhatták, hogy az iskola fenntartása csak 1950-ig marad a református egyház feladata.

A református iskola gyarapodása

A tanulók létszámáról csak hiányos adatok maradtak fenn. Míg 1810-ben 45 tanulóról számoltak be, addig 1941-ben már 509 tanulója volt a református iskolának.

Kezdetben a fiúk és a lányok külön tanultak, a XIX. század közepétől azonban egyre gyakoribbá váltak a vegyes osztályok.

Az 1819-ből fennmaradt tanítói eskü fontos bizonyítéka annak, hogy milyen elvárásokat támasztottak a tanítókkal szemben. Állandó volt a vetélkedés a többi felekezettel is, az esperesi körlevelek pedig újra és újra „nemes versenyre” szólítottak fel.

1806-ból már leánytanítóról is maradt fenn feljegyzés. Kiválasztásakor szem előtt tartották, hogy olyan személy legyen, „ki nem csak képzettsége, de jó modora és ügyes bánásmódja által is vonzza a növendékeket az iskolába.”

1805-ben már alrektorra is szükség volt, aki a Református Kollégiumból érkezett.

A kezdetek

Az „oskolamesterről” 1794-ben és 1798-ban is maradtak fenn feljegyzések, amelyekben az egy évre szóló megbízatásának lejártáról olvashatunk.

A legkorábbi ismert adat 1748-ból származik. Ezek a feljegyzések arra utalnak, hogy Újfehértón már ekkor működhetett a református egyház által fenntartott elemi iskola.

Az egyháztanács az évek múltával egyre nagyobb figyelmet fordított a hívek gyermekeinek oktatására. Hosszú évek munkájára volt szükség ahhoz, hogy a családokat rábírják gyermekeik iskolába küldésére.

A tanító azzal érvelt az iskola fontossága mellett, hogy az nem csupán tudást nyújt, hanem „az erkölcsi indulatokat is szelídítvén” a közösségbe jobban beilleszkedő embereket nevel.

Az iskola korai történetével kapcsolatos feljegyzéseket Szilágyi Ildikó írta le az „Egy iskola története” című művében.